- Kim! - szólt be a konyhába Niall.
- Hm?
- Ez kiről szól?
A dal! Gyorsan kirohantam a nappaliba és megláttam Niall kezében a dalomat. Reflexszerűen Liamre pillantottam, aki engem nézett, várva mit lépek.
- Te kukáztál? - vágtam rá a legelső hülyeséget ami az eszembe jutott.
- Nem ez a lényeg. Kiről szól?
Ki akartam venni a kezéből, de résen volt és magasra emelte a kezét. Fene az alacsonyságomba! Felpattantam a kanapéra és szó szerint a hátára ugtottam. A lábaimmal szorosan körbeöleltem a derekát és próbáltam elérni.
- Add vissza!
Külső szemmel talán úgy nézhettünk ki, mint a gyerekek. A nagytesó elveszi a kistesó játékát ezért a kistesó bármit elkövet, hogy visszaszerezze.
Még mindig nem engedtem el, ezért a lábaimmal feljebb segítettem magam a hátán.
- Addig nem, amíg el nem mondod, hogy kiről szól! - kiabálta nevetve és megpróbálta még magasabbra emelni.
- Nincs jogod turkálni a szemetemben! - jó, ez kicsit furán hangzott így kimondva. Sikerült elkapnom a csuklóját, így lejjebb tudtam húzni a kezét. Kikaptam a dalt és összegyűrve beledugtam a melltartómba. Na innen szedd ki!
Leugrottam a hátáról és győztes vigyort villantottam felé.
- Le sem tagadhatnátok egymást. - rázta nevetve a fejét Liam. Eszem ágában sem volt elmondani Niallnek, hogy Liamről szól. Magát hibáztatná, de azt hiszem jogosan.
- Akkor sem fogom elmondani! - nyújtottam rá a nyelvem. Ekkor Niall lehajolt és eltűnt alólam a föld. A következő pillanatban már a vállán lógtam és ő a térdhajlatomnál tartott. Felemeltem a fejem és kisöpörtem a hajamat az arcomból.
- Tegyél már le! - kiabáltam és a hátát ütöttem, közben a lábaimmal kapálóztam.
- Nyugi már! - fogta meg a lábaimat. Éreztem, hogy elindulunk valahova, ezért felegyenesedtem és a vállára könyököltem, ami nagyon rossz ötlet volt, mert útban az udvarra bevertem a fejemet az ajtófélfába.
- Au! Tegyél már le! - mondtam, de csak nevetett. A hátsó kertbe értünk és lerakott, de amint megéreztem a csupasz talpam alatt a hideg havat, egy sikítás kíséretében ugrottam az ölébe.
- Ó, nem tudtam, hogy ennyire ragaszkodsz hozzám.
- Idióta! - külső szemmel immáron nem egy veszekedő testvérpárnak tűntünk. Úgy nézhettünk ki, mint valami szerelmespár, de nekem elhihetitek, hogy mezítláb nem kellemes a hóban.
- Beviszlek, ha megmondod kiről szól. - nézett rám kihívóan.
- Senkiről! Csak egy dal, nem kell, hogy szóljon valakiről! - és nem akarom, hogy magadat hibáztasd, ha megtudod, hogy Liamről szól. - Mostmár bevinnél? És miért hoztál ki?
- Nem akarom, hogy Liam hallja. Róla szól?
Köpni-nyelni nem tudtam, hirtelem már nem is fázott a talpam. Gyorsan lepattantam róla és megdobtam egy hógolyóval, majd beszaladtam a házba. Bekapcsoltam a padlófűtést és vártam hogy felmelegedjen a talpam alatt.
- Rájött? - jött ki Liam a nappaliból.
- Aha. Aztán megdobtam egy hógolyóval és elszaladtam.
- Gratulálok. Ugye tudod, hogy nem fogja ennyiben hagyni?
- Persze, tisztá...
- Kim! - rontott be Niall.
- Menjél haza! - bújtam nevetve Liam háta mögé. - És amúgy is, megfogadtam magamnak, hogy a madár tetkó miatt még kinyírlak! - mondtam még mindig nevetve.
- Jó, nem tudom, hogy most mi van veletek, de örülnék neki, ha engem kihagynátok belőle. - mondta és el akart indulni, de reflexből átöleltem - még mindig háttal állt nekem.
- Itt maradsz! - parancsoltam rá mosolyogva.
- 16 éves létedre olyan gyerekesen viselkedsz. - mondta Niall.
- Talán valami családi vonás lehet. - még magam is meglepődtem azon amit mondtam. Most először említettem meg kettőnket egy családként.
- Héj, én nem is... Várj! Családot mondtál?
- Menjél haza, Bobby már biztos vár! - kuncogtam Liam hátába. - És eléggé elment az idő és ki kell vinnem Sky-t sétálni! Szia! - mondtam és nevetve felszaladtam a szobámba. Előkotortam a lovagló nadrágomat és egy bundás pulcsit. Nem akartam most azonnal elindulni, ezért kivettem a melltartómból a dalt - amirőlt megfeletkeztem, hogy ott van - és a gitárom társaságában leültem és elkezdtem énekelni a dalt, ami a Spaces címet kapta.
The spaces between us
Keep getting deeper
It's hardes to reah her
Even though I've tried
Spaces between us
Hold all our secrets
Leaving us speechless
And I don't know why
/Fordítás/
Az űr közöttünk
Egyre nagyobb
Nehezebb elérni
Annak ellenére, hogy én próbáltam
Az űr közöttünk
Őrzi minden titkunkat
Így nekünk hangtalan
És nem tudom miért
Lerobogtam a lépcsőn és felvettem a csizmámat.
- Elmentem! - kiabáltam be.
- Jó hangod van! - kiabált vissza Niall. Még mindig itt van?
- Mondom elmentem! - mondtam és kimentem a lovamhoz. Mielőtt felszerszámoztam, beszéltem hozzá. Tudom, hogy nem érti, de én úgy tettem, mintha értené. Hülyének nézhetek ki, de engem megnyugtat. Ha panaszkodok neki, ő végighallgat, nem nevet ki és nem árulja el a titkaimat senkinek. Nem ítél el, egyszerűen csak feltételek és elvárások nélkül szeret. Néhány ember tanulhatna tőle.
Felraktam rá a kék nyeregalátétet, szintén kék kantárt és a fekete nyerget. Meghúztam a hevedert, majd felegyenesedtem és ijedtemben majdnem sikítottam, de nem akartam a lovat is megijeszteni. Nem számítottam rá, hogy Niall is itt lesz.
- Jézusom, Niall! A szívbajt hozod rám. - mondtam és megragadtam a kantárt.
- Bocs, nem állt szándékomban. - mosolygott és kinyitotta a box ajtaját. Kivezettem Sky-t és felültem rá.
- Máris mész? - nézett fel rám.
- Aha, szerintem neked is kéne. Reggel óta itt vagy és gondolom a szüleid nem tudják.
- Hát, nem. Elkísérsz?
Miért is ne? Úgysincs jobb dolgom. Aztán meg ugye van mit megbeszélnünk, mint testvér a testvérrel. Lepattantam Sky-ról és egymás mellett elindultunk, kezemben a kantárral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése