*Kimberly Tompson*
Hatalmas értetlenségben ültem be kémia órára. Abby és Dylan két padsorral arrébb ültek egymás mellé. Nem értem mivel érdemeltem ki, mert képtelen lennék megcsókolni a legjobb barátnőm pasiját vagy kirabolni egy boltot. Tanulókísérletezünk, szuper, párokba kellett rendeződni, és mivel az osztályban csak 23-an vagyunk, én maradtam egyedül. Valami fura löttyöket kellett összeönteni. Volt előttünk négy kémcsőben, négy különböző színű lötty. Zöld, sárga, kék és piros színekben pompáztak. A zöldet kellett volna beleönteni a kékbe, de elterelte a figyelmemet a gondolat, hogy mivel érdemeltem ki azt, hogy a barátaim elfordultak tőlem. Figyelmetlenségből a kéket beleöntöttem a pirosba. A bíbor színű lötty hangosan sisteregni kezdett, mire mindenki felém kapta a fejét. A tanár sietősen odajött mellém és egy szúró pillantást vetett rám, majd kinyitotta az ajtót.
- Oké gyerekek, most azonnal hagyjátok el a termet és menjetek ki az udvarra! - mondta kétségbeesetten, mire mindenki azonnal felpattant és szinte lökdösődve hagyták el a termet. Elvegyültem a tömegben, hogy a tanárnő ne kapjon el. Valaki megnyomta a tűzjelzőt és ezúttal már 10 osztály - mert kettőnek tesi órája volt - haladt az udvar felé. Az udvaron egy hatalmas tömegben megálltunk és hangazavar keletkezett. Én csak idegesen figyeltem a labort és reménykedtem benne, hogy nem fog felrobbanni.
- Mi történt? - lépett mellém Zayn.
- Azt hiszem fel fogom robbantani a labort. - néztem rá idegesen.
- Azt hiszed? - értetlenkedett, ekkor a hatalmas labor felrobbant és a fél gimit lángok borították.
- Jó, én szerintem lelépek, mielőtt elkapnának. - Zayn bólintott, majd elfutottam és hazáig meg sem álltam.
*Zayn Malik*
Csak néztem, ahogy ég az iskola és hálát adtam Kimnek, hogy felrobbantotta és egy darabig nem kell suliba jönni. Persze a tanárok azt is elintézik, hogy addig átkerüljünk másik iskolába.
A fiúk kijöttek a tornateremből és mellém álltak.
- Mi történt? Mi volt ez a robbanás? - kérdezte Niall.
- Haver, a húgod felrobbantotta a labort. - mondtam neki, de ő csak bámult rám, mint aki szellemet látott. - Azt mondtam...
- Hallotam, mit mondtál! - mondta kissé dühösen.
- Most meg mi bajod van? - kérdeztem. Talán, hogy Kimet a húgaként említettem, de hát ez az igazság. És akkor beugrott, hogy lehet hogy tudja. - Tudja?
- Tudja hát! Apám tegnap náluk járt és elmondta neki. De hogy minek, azt nem tudom. Azt mondta nagyon ki volt akadva.
- Persze, hogy ki volt akadva. Ez várható volt, hisz' az anyja 15 évig nem mondta el és tegnap kellett megtudnia, hogy Niall a testvére. - mondta Liam.
- Csak félig. - szólt közbe Niall. De igazából örül neki, tudom, mondta. Csak nem akarja a többiek előtt kimondani.
- Most nem tökmindegy? - kérdeztem. - Talán lehet, hogy utána kéne menned.
- Á, az anyja szétszedne ha ott találna.
- Miért? Végülis a te húgod. - mondtam mikor elmentek a srácok.
- Majd, legközelebb.
- Hát jó.
*Kimberly Tompson*
Sikerült meglógnom a tanárok elől. Hazáig futottam, nehogy észrevegyenek. Otthon becsaptam magam mögött az ajtót és hangos nevetésbe kezdtem. Nem tudom, hogy voltam képes felrobbantani a labort, de ezek után ha nem rúgnak ki biztos kapok egy-két hét felfüggesztést. Huu, itthon is akkora leszidást kapok. De ezek most perpillanat nem érdekeltek, csak nevettem az előtér kellős közepén.
- Apa, itthon vagyok! - kiabáltam. Apa... Vagyis David ma nem dolgozott és furcsa, hogy most nem válaszolt. Bementem a konyhába ahol a pulton egy ütenetet találtam anya jellegzetes kézírásával.
Szia Kim!
Sajnálom, hogy nem köszöntünk el, de sűrgős dolgunk van, ami miatt hosszú időre Californiába kellett költöznünk. Nem biztos, hogy haza fogunk jönni, szóval majd költözz oda apádékhoz. Nem kell most azonnal ha nem akarsz. A hűtőt feltöltöttük, nem fogsz éhen halni, hagytunk pénzt és néhány bankkártyát a pinkódokkal együtt.
Anya
Többször kellett elolvasnom, mire felfogtam, hogy mi a helyzet.
- California?! - kiáltottam és dühömben levertem egy poharat a pultról. Órákig hívogattam őket. Először csak kinyomták, de később már ki voltak kapcsolva. Hát ennyi? Ennyivel le is lennék rázva?
Még mindig borzasztóan dühös voltam amikor csengettek. Odacsörtettem az ajtóhoz és úgy feltéptem, hogy azt hittem tokostól fog kiesni a helyéről. Odakint az öt jómadár vigyorgott rám. Most valahogy nem tudtam jó kedvemben lenni. Az ajtót nyitva hagytam és dühösen levetettem magamat a kanapéra. Hallottam becsukódni az ajtót és másodpercekkel később a szőkeség dugta be a fejét egy borítékot szorongatva.
- Ezt egy futár hozta. - nyújtotta felém. Dühösen kikaptam a kezéből és megnéztem az elejét. Az iskolából jött. Hát ez gyors volt. Felbontottam és olvasni kezdtem a levelet.
Tisztelt Szülők!
Értesítem önöket, hogy Kimberly Tompson nevű gyermeküket a mai napon azonnali hatállyal elbocsájtom. Nem figyelt oda kémia órán, ezáltal rossz vegyszert kevert össze, majd felrobbantotta a kémiai labort.
Joana Harris, igazgató
A rossz kedvem egy pillanat alatt elillant miután elolvastam a levelet. Valmilyen szinten örülök neki, hogy kirúgtak, de ez a levél, ez felbecsülhetetlen. Ki fogom rakni a polcra.
Közben észre sem vettem, hogy a fiúk bejöttek. Az arcomat fürkészték és miután megvillantottam a Colgate mosolyomat megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szájukat.
- Tudjátok, van az a pont, ahol a szüleid sírva röhögnek egy ilyen levélen és én azt hiszem, hogy ezzel most el is értem, csak éppenséggel szülők nélkül. - mondtam, mire mindenki álla leesett.
- Hogy... Szülők né-nélkül? - kérdezte Niall, akit tegnap óta a bátyámnak nevezhetek.
- Aha, leléptek Californiába. - rántottam meg a vállam.
- Elmegyek a mosdóba. - állt fel Liam.
- Folyosó végén jobbra. - igazítottam útba amit egy biccentéssel köszönt meg.
A fiúk nem szóltak, én meg miről is beszélhetnék nekik? Talán meg kellene kérdeznem Niallt. De nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Senki sem néz rám, ez pedig zavar. Beállt közénk az a bizonyos kínos csend, amit Liam tört meg.
- Kim, szerintem ezt látnod kell. - kiabált be.
Felpattantam és Liam felé vettem az irányt. Miután mellé értem, kinéztem az ablakon és láttam, hogy a kocsim lángokban áll. A jó kis BMW-m...
- Neee, a kocsiiiiim. - nyafogtam.- Igaz, hogy még nincs jogsim, de akkor is, a kocsiiim. Talán hívni kéne a túzoltókat. - mondtam, mintha az teljességgel természetes lenne, hogy ég az autóm.
- Nem fog ez is felrobbanni, mint a labor? - nézett rám mosolyogva.
- Üres a tank, nem hiszem, hogy lenne benne benzin. - nevettem.
- Úgy látom, hogy valaki nagyon tönkre akar tenni. - kérdőn néztem rá. - Úgy értem először Dylan, aztán Abby most meg a szüleid. Ismerem Dylant és Abbyt és tudom, hogy ők nem ilyenek. Ismerem őket, ahogy téged is. - mondta halkan az utolsó mondatot. - Lehet, hogy biztonságosabb lenne ha elköltöznél Niall... - harapta el a végét. Mi a... ?
- Te tudtad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése