10. Mi van ma mindenkivel?

Tudom, azt ígértem vasárnapra hozom, de közbejött valami és tegnap egész nap nem voltam itthon. De most meghoztam a részt, ami már valamivel hoszabb lett. Jó olvasást :D

Tori xx.

Hétfő reggel van. Utálom a hétfő reggeleket. És pont egy hétfő reggelre esik a szülinapom. Vagyis ma reggelre. Nagyszerű! Kikeltem az ágyból és a szekrényem elé léptem. Fél óra válogatás után végre sikerült kiválasztanom egy tűrhető ruhát, amit egy gyors zuhany után magamra aggattam. Odalent anyát is sikerült elkerülnöm, lehet hogy már dolgozik. Borzasztóan haragszok rá, amiért ennyi éven át hazudott nekem.

Elővettem a hűtőből pár dolgot egy szendvicshez és amennyire álmosan lehet, csináltam magamnak valami szendvics szerűt. Magamhoz veszem az újságot és a címlapon megakad a szemem.

Kirabolták Mr és Mrs Garcia boltját

Dylan szüleit kirabolták?

Letettem az újságot a pultra amikor kiért apa. Vagyis az ember, akit eddig az apámnak hittem. Rá egyáltalán nem haragudtam. Nem ő tehet arról ami történt.

- Jó reggelt. - köszöntem neki vidáman.

- 'Reggelt. - mondta és elment. Hát ez furcsa volt. Nagyon furcsa volt. Ilyet még soha sem csinált. Te jó ég, el fogok késni!

Felkaptam a kabátomat és a csizmámat, majd a táskám kíséretében kiléptem a csípős hidegbe. Lábam alatt ropogott a hó és a suliba vezető úton el tudtam gondolkodni a két nap eseményein.

Szóval, az ember, akit 15 évig az apámnak hittem, nem az apám, kiderül, hogy azok közül az emberek közül akik elvették tőlem Liamet, pont az egyik a bátyám. Hope felszívódott Amerikába, nem ír, nem hív és nem válaszol a hívásaimra, Abby elhanyagol mióta összejött Kyle-al. Tony visszament Spanyolországba és ki tudja mikor jön haza. Marha jól kezdődik a szülinapom, mondhatom. Habár a sok rossz között kereshetném a jókat is, mint például a fiúkkal kezdünk összebarátkozni, habár még mindig nem vagyunk a legjobb barátok. Csak egy ismerős vagyok számukra, akivel néha szoktak együtt hülyülni.

A suliba érve látom, hogy még mindenki kint van, szóval nem késtem el. Odamentem Dylanhez.

- Szia! - mondtam, mire felém fordult - mert eddig háttal volt. Ő csak biccentett. Az Ő viselkesése is felettébb furcsa.

- Hallottam, hogy kirabolták a szüleid boltját és...

- Hallottad? - szakított félbe közben az egyik szemöldöke égnek állt. Aprót bólintottam.

- Ez szörnyű. - mondtam, mire tekintete elsötétült. Ez nem az a Dylan akit én ismerek, akivel általánosban legjobb barátok lettünk. Ezt az oldalát soha nem láttam. A dühös Dylan-nel még nem találkoztam és még nem állok rá készen.

- Ugyan már, mindketten tudjuk, hogy ki volt! - bumm! - Soha nem néztem volna ki belőled Kimberly! - mondta mély hangon mélyen a szemembe nézve. Ez most tényleg azt hiszi, hogy én voltam??

- É-én nem! Nem én voltam! Honnan szedted ezt a hülyeséget? - háborodtam fel és azt hiszem jogosan. Mégis hogy merészeli azt mondani, hogy kirabolnám a szülei boltját?

- Legalább ne tagadnád ennyire, hiszen már úgyis tudom! - nevetett fel kínosan. - Boldog Szülinapot! - hú, ezt nem kellett volna Dylan!

Fogalmam sem volt, hogy miért ilyen mindenki. Először apa, most meg Dylan. Lenne valami amiről nem tudok?

A következő pillanatban egy dühös Abby száguldott felém. Na tessék, még ez is. Tuti lesz valami, amit szintén én csináltam, csak még nem tudok róla. Na majd mindjárt.

- Szia! -köszöntem kedvesen a legjobb barátnőmnek. Bár, ha így kezdődik ez a beszélgetés, nem hiszem, hogy továbbra is legjobb barátnők maradunk.

- Hogy volt képed ezt tenni?! - támadott le köszönés helyett.

- Fogalmam sincs miről beszélsz, Abby. - a feszültség szinte tapintható volt, próbáltam oldani, de nem ment.

- Ó, tényleg?! - ráztam a fejem - Akkor ez mi? - nyújtott felém egy papírt. Sőt, nem is. Ez egy kép volt, amin éppen én és Kyle... Csókolózunk? Mi a fene?!

- Én ne-nem... - kezdtem volna magyarázkodni, de Abby belém folytotta a szót.

- Azt akarod mondani, hogy ezen a képen nem éppen veled csal a pasim? - ajjaj, kezd begurulni. - A lánynak szőke haja van. Na és neked milyen? Ó, csak nem szőke? Milyen meglepő! És lássuk csak, ezek a ruhák pontosan ugyan olyanok, mint ami neked van! És nehogy azzal gyere, hogy neki is ugyan ilyen ruhái vannak! - tényleg, ennek mennyi az esélye? - És erre mi a magyarázatod? - bökött egy pontra, ahol jól kivehető volt a tetoválásom. Ez tényleg én vagyok...

- De én a tudtodon kívül soha nem találkoztam Kyle-al! - emeltem fel a hangom, mikor már mindenki órára ment.

- Mond, te teljesen hülyének nézel? Itt van feketén fehéren a bizonyíték, hogy veled csal a pasim! Jó, tudod mit? Én végeztem! Gratulálok, sikerült tönkretenned egy nyolc éves barátságot! Csak hogy tudd, holnap már nem leszek itt. A szüleimet átrakták Sydney-be. Boldog Szülinapot és jó szórakozást Kyle-hoz, mert én végeztem veletek! - kiabálta és faképnél hagyott. Szuper, ennél jobb születésnapom nem is lehetne! Most komolyan, mi van ma mindenkivel?

*Avery Kerr*

*24 órával korábban*

Éppen egy parkban vagyok, egy fényképezővel, egy fa mögé bújva. Végre! Eljött az a pillanat is amikor Abby és Kyle csókolóznak. Egy-két kattintás és kész is vagyok. Még jó, hogy Kimről is vannak csókolózós képeim. Tönkre fogom tenni azt a ribancot és ha ehhez egy kapcsolatot is tönkre kell tennem, állok elébe.

Gyorsan hazamentem és összeszerkesztettem a képeket. Elképesztő, hogy mi mindenre képes a Photoshop. Már egy képem megvan, amint Kim "kirabolja" Garcia-ék boltját. Természetesen ezt is megszerkesztettem.

Szuper, a képek kinyomtatva, már csak el kell tűntetni a képből a kis szőke boszorkányt - és kivételesen most Abby-re gondolok.

Lerobogtam a lépcsőn egyenesen apa dolgozószobájába. Úgy néz ki telefonál, de nem is érdekel.

- Apa. - szóltam neki.

- Majd visszahívlak. - mondta és letette a telefont. - Mit szeretnél kicsim?

- Azt szeretném, ha Abby szüleit áthelyeznéd Ausztráliába. - tértem egyből a lényegre.

- Smith-ék, ugye? - kérdezte, mire bólintottam és valamit csinált a gépén.

- Kész is! - monta és villantott felém egy mosolyt.

- Köszönöm! - mondtam és elhagytam a szobát. Áthelyezés elintézve, jöhet a következő lépés. El kell érnem, hogy Dylan és Abby Kim ellen forduljanak és ebben segítenek majd a kis barátaim, amiket nemrég nyomtattam ki.

Háromnegyed óra múlva már Dylan háza előtt sétáltam. Jól időzítettem, mert Dylan éppen szembe jött velem a kutyájával. Utálom azt a kis dögöt. Mármint a kutyát, nem Dylant. Igazából Dylan elég helyes srác, nem is értem, hogy hogy állhatott le a Kim félékkel.

Elment mellettem, én meg gyorsan kiejtettem a kezemből a képet.

- Avery, elszórtál vala... Mi a franc?! - azt hiszem bevált a tervem. Magamban ördögien vigyorogtam mielőtt megfordultam. Gyorsan Dylan elé siettem és kikaptam a kezéből a képet.

- Az meg mi volt? - kérdezte dühösen. De tudom, hogy nem rám dühös, hanem a kis szőke libára, aki néhány perce még a legjobb barátja volt.

- Ez? - vettem elő a képet, mire Dylan kikapta a kezemből. Percek múlva összegyűrte és dühösen vágta a földhöz, majd elment. Szuper, egy megvan, jöhet a következő.

Sok időbe telt, de megtaláltam Abby-ék házát. Belecsúsztattam a postaládába a képet és sietősen távoztam. Az ördögi vigyort nem lehetett levakarni az arcomról, az csak ott csücsült, mint aki jól végezte dolgát. És hát valljuk be, elértem amit akartam. Az már csak a szerencse műve, hogy Hope is eltűnt a képből. A következő, akit sikerült eltűntetnem, az Anthony volt.

Nem sokkal később hazaértem és boldogan huppantam az ágyamba. Tudom, gonosz vagyok, de nem mindenkivel. Kim volt az, akit a kezdetektől utálok.

Ui: Remélem tetszett a rész és lenne egy kérdésem. Ti mit gondoltok ezek után Averyről? :D

Tori xx.